August 31, 2014
tudozsido:

Esti mese a baráti Oroszország Anyácskáról, és a szülőföldhöz való jogról
Juli Kosarovszki Szverdlovszkban, szekuláris zsidó családba született, és nem sokat tudott ősei identitásáról egészen Izrael 1967-es Hatnapos Háborújáig. Akkoriban a Szovjetuniót elárasztotta a zsidóellenes propaganda, és Juli végül megértette, hogy Oroszország Anyácska valójában egy fáraó, mely rabságban tartja a népét.

Juli ezért felmondta ballisztikus rakétavezérlőtervező állását, és az első zsidó aktivista lett Szverdlovszkban, aki kivándorló vízumért folyamodott Izraelbe. Ettől egycsapásra drága szovjet elvtársból nyomorult szovjet páriává vált, és szörnyű fizikai és lelki zaklatásoknak lett kitéve.

Juli Moszkvába költözött, és csatlakozott a Refjuznyik mozgalomhoz, azoknak a zsidóknak a közösségéhez, akiktől megtagadták a kivándorló vízumot. Megtanult tőlük héberül, melyet hamarosan tanítani is kezdett. Szovjet-Oroszországban a hébertanítás bűncselekménynek minősült, melyet börtönnel, vagy kényszermunkával büntettek, Kosarovszki azonban vállalva a veszélyeket, komplett földalatti héberoktató hálózatot épített ki, mely az egész Szovjetuniót behálózta.

18 évig viselte a zaklatásokat, letartóztatásokat, kihallgatásokat, és a folyamatos életveszélyt a szenvedélyéért, hogy visszatérhessen népéhez és annak örökségéhez. Végül csak akkor engedték őket emigrálni, amikor Juli, és felesége éhségsztrájkba kezdett.

Izraelben Juli a nemzeti tévécsatorna igazgatója lett, de közben rengeteg energiát fordított a hátramaradt orosz zsidókra, akik továbbra is a szabadulásukra vártak az országból, mely gyakorlatilag törvényen kívül helyezte a judaizmust. Megírta az “Újra zsidók vagyunk: Elmélkedések a cionista mozgalom történetéről a Szovjetunióban" című, négykötetes interjúkötetét több száz korábbi refjuznyikkal, és őket támogató nyugati aktivistával folytatott beszélgetéseiből.

Juli 2014 áprilisában, 72 éves korában halt meg, miután az ágak metszése közben leesett egy pálmafáról Bét Arieh-ben. Földrajzilag és szellemileg is sok-sok mérföldre Szverdlovszktól, azon a földön halt meg, melyet szeretett, miközben az a nyelv vette körül, mellyel ő ajándékozott meg sok ezer szovjet zsidót.

Halála előtt indított egy weboldalt, kosharovsky.com címen a szovjet zsidóság mozgalmáról szóló fotók és interjúk archiválására.
(via Accidental Talmudist)

tudozsido:

Esti mese a baráti Oroszország Anyácskáról, és a szülőföldhöz való jogról

Juli Kosarovszki Szverdlovszkban, szekuláris zsidó családba született, és nem sokat tudott ősei identitásáról egészen Izrael 1967-es Hatnapos Háborújáig. Akkoriban a Szovjetuniót elárasztotta a zsidóellenes propaganda, és Juli végül megértette, hogy Oroszország Anyácska valójában egy fáraó, mely rabságban tartja a népét.

Juli ezért felmondta ballisztikus rakétavezérlőtervező állását, és az első zsidó aktivista lett Szverdlovszkban, aki kivándorló vízumért folyamodott Izraelbe. Ettől egycsapásra drága szovjet elvtársból nyomorult szovjet páriává vált, és szörnyű fizikai és lelki zaklatásoknak lett kitéve.

Juli Moszkvába költözött, és csatlakozott a Refjuznyik mozgalomhoz, azoknak a zsidóknak a közösségéhez, akiktől megtagadták a kivándorló vízumot. Megtanult tőlük héberül, melyet hamarosan tanítani is kezdett. Szovjet-Oroszországban a hébertanítás bűncselekménynek minősült, melyet börtönnel, vagy kényszermunkával büntettek, Kosarovszki azonban vállalva a veszélyeket, komplett földalatti héberoktató hálózatot épített ki, mely az egész Szovjetuniót behálózta.

18 évig viselte a zaklatásokat, letartóztatásokat, kihallgatásokat, és a folyamatos életveszélyt a szenvedélyéért, hogy visszatérhessen népéhez és annak örökségéhez. Végül csak akkor engedték őket emigrálni, amikor Juli, és felesége éhségsztrájkba kezdett.

Izraelben Juli a nemzeti tévécsatorna igazgatója lett, de közben rengeteg energiát fordított a hátramaradt orosz zsidókra, akik továbbra is a szabadulásukra vártak az országból, mely gyakorlatilag törvényen kívül helyezte a judaizmust. Megírta az “Újra zsidók vagyunk: Elmélkedések a cionista mozgalom történetéről a Szovjetunióban" című, négykötetes interjúkötetét több száz korábbi refjuznyikkal, és őket támogató nyugati aktivistával folytatott beszélgetéseiből.

Juli 2014 áprilisában, 72 éves korában halt meg, miután az ágak metszése közben leesett egy pálmafáról Bét Arieh-ben. Földrajzilag és szellemileg is sok-sok mérföldre Szverdlovszktól, azon a földön halt meg, melyet szeretett, miközben az a nyelv vette körül, mellyel ő ajándékozott meg sok ezer szovjet zsidót.

Halála előtt indított egy weboldalt, kosharovsky.com címen a szovjet zsidóság mozgalmáról szóló fotók és interjúk archiválására.

(via Accidental Talmudist)

Liked posts on Tumblr: More liked posts »